Műkedvelő színjátszók folytattak kerekasztal-beszélgetést a hétvégén
a Hargita Megyei Kulturális Központban. Az intézmény kezdeményezésére
minden hónapban egy problematikusnak vélt kulturális terület gondjait,
bajait, de lehetőségeit is megvizsgálják. Ezúttal a HMKK-t Fodor Zoltán
kereste fel, hogy jelezze: az amatőr színjátszás terén szervezői
munkája akadályokba ütközik. A Csíkszentmihály község településein
főleg ifjúsági csoportok számára kihirdetett Amatőr Színjátszó
Találkozóra, ami 2005-ben még kétnapos volt – mivel tizenöt csapat
részvételével zajlott –, térségünkből egyre kevesebben jelentkeznek.
Idén például csak öt társulat érkezett.
Első látásra, amikor a tárgyalás résztvevői bemutatkoztak, úgy tűnt,
mégis aktív műkedvelői színjátszói élet van a környéken. Sárpátki
Ágnes, aki a HMKK elődjeként működő Népi Alkotások Háza referenseként
útjára indította Az echós szekér nyomában címet viselő Homoród-menti
amatőr színjátszó fesztivált (és ez a tevékenység az ő keze alá
tartozott), meg is jegyezte, hogy amióta ő nyugdíjba vonult, nagyon sok
új arc jelent meg a „színen”. A gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc
társulata több mint harminc éve működik sikeresen, mondjuk, ők is
egykor hatvan előadást vittek évente színre, most már csak hatot, és
Csíkba nem jönnek turnézni, mert nincs közönség. Szabó Magdolna és Lutz
Levente a csíkcsicsói Élő Emlékezet Egyesülettől érkezett. Amint
emlékeznek olvasóink, tavaly A néma levente című előadásuk népszerűnek
bizonyult, közel tizenöt előadást ért meg, és jelenleg új produkción
dolgoznak. Ezenkívül jöttek egykori vagy most is aktív színjátszók,
mint Kuna Mátyásék Szépvízről, György László Szentegyházáról, Kovács
Károly Borzsovából, Balázs László Kászonaltízről, de voltak
Csíkszentkirályról, Csíkszentimréről és Csíkmindszentről is érdeklődők.
A megyei tanácsot Bíró Sarolta képviselte, továbbá a beszélgetésen
részt vettek a HMKK szociológusai, Balló Beáta és Benes Sarolta is,
akik Csíkban végeztek adatfelmérést, így bizonyos szempontból
rálátással bírnak erre a területre. Ők jegyezték meg, hogy mivel kevés
kivétellel itt csoportokról van szó és nem szervezetekről, nincs olyan
megfelelő jogi háttér, mely alapján ezek a kis társulatok
működtethetőek.
Különben a gondok nagy része már az egyszerű tárgyalás alapján
megoldhatónak tűnt. Főképp a kommunikáció, a megfelelő kapcsolattartás
hiánya nehezíti a szervezési teendőket. Ferencz Angéla, a HMKK
igazgatója a szilágycsehi Határtalan Színjátszáson megfogalmazott
nyilatkozatok jó példáját hozta fel, melyből kiderül, hogy ezek a
csoportok milyen területeken működnek együtt. Emellett az erdélyi
műkedvelő színjátszók számára létrehozott honlapra
(http://eszinjatszo.extra.hu/) is felhívta a figyelmet, ahol szintén
lehet egyeztetni vagy híreket feltenni. Arra is fény derült, hogy
vidéken csak a betakarítási munkák elvégzésétől farsangtemetésig
érdemes felnőtt színjátszó csoportot működtetni, az említett időszakon
kívül nem lehet az emberek szabadidejét egybehangolni, és próbák hiánya
miatt meghiúsulnak az előadások. A vendégszereplések időpontját is
nagyon jól meg kell határozni, legtöbbször ugyanis azért üres a
nézőtér, mert akkor megy a helybéliek kedvenc sorozata, de amúgy a
házigazda is jó szervező kell legyen, hogy telt házzal tudja fogadni az
előadást. Ezek a kis társulatok csak akkor működnek, ha a hátterükben
egy aktív ember tevékenykedik. Példaként egy lelkészt hoztak fel, hogy
ahová őt kihelyezték, rögtön létrehozott egy vagy több színjátszó
társulatot, ahonnan meg elment, ezek megszűntek. Szakmai problémákat is
megvitattak, hisz képzésekre is szükségük lenne a rendezés,
beszédtechnika szempontjából a műkedvelő társulatoknak, hogy az
előadások minősége és egyben a vonzásköre is javuljon.
Szőcs Lóránt
|
