„Valahol lenni kell egy orgonának,
Melyen majd egyszer befejezhetem
A dallamot, mely itt halálba bágyadt
S amely az életem nekem!" /Juhász Gyula: Szimpozion/

  Napok óta ez a néhány sor jár a fejemben, hiszen jó barátunk, Marci azt a dallamot, amit elkezdett, itt most abbahagyta. Bár tudjuk a régi bölcsességet, hogy nem az számít, hogy hány év volt életedben, hanem hogy mennyi élet  volt éveidben. Mégis olyan szomorúak vagyunk..., mert ma búcsúzunk egy jó baráttól, egy aktív, tevékeny, vallásos fiataltól. Élete rövid volt, csupán a krisztusi kort érte meg, mégis elmondhatjuk, hogy tartalmas élet volt.

1977. február 20-án született Csíkajnádon. A csíkszeredai Kájoni János Líceumban érettségizett, majd elvégezte a Lucian Blaga egyetem menedzsment szakát. 1995-től 11 évig a csíkszeredai HAROLT dolgozója, 2006 őszétől a csíkszentmihályi Közbirtokosság irodavezetője.

Sok mindenben előttünk járt, jó példát adott a fiatalságnak, vallásosságban és ifjúsági munkában. Rendszeres misérejáró, vallását gyakorló keresztény volt. Ha csak tehette minden kilenckeddi szentmisén résztvett Csíksomlyón. Résztvett tavaly nyáron Egerben a Magyar Sydney elnevezésű ifjúsági találkozón, zarándoklaton. Szülőfalujáért, községéért sokat tevékenykedett. Résztvett az ifjúsági szervezet alakulásában, munkájában, 2002-től a Szentmihály, Ajnád, Vacsárcsi Ifjúsági Szervezet - SZAVISZ alelnöke volt. 2007-től a csíkszentmihályi RMDSZ irodavezetője, valamint a Helyi Küldöttek Tanácsának tagja. Testvérfalu kapcsolatokban is aktívan kivette a részét.

A Webvidék című erdélyi falvakat bemutató vetélkedőre ő nevezte be Ajnádot, hogy ország-világ ismerkedhessen szülőfalunkkal. A falu világát, népszokásokat, régiségeket, hagyományokat kellett bemutatni, két versenyen keresztül lelkesen vezette a négytagú csapatot. Aktívan, becsületesen és merészen vállalt minden feladatot. Résztvett számos esemény szervezésében, meghatározó tagja volt nemcsak az ajnádi, hanem az egész Csíkszentmihály községi ifjúsági és közösségi életnek.

Rövid élete, tevékenysége méltán lehet példa minden fiatalnak. Nem véletlen, hogy 2008-ban Hargita Megye Tanácsa kitüntette a közösségért végzett munkájáért.

Ha tehetné, most azt mondaná:

„Amit gondoltam, tettem és megvalósítottam,

Az nem érdem volt, hanem belső ösztönzés,

Melynek nem tudtam, és nem akartam ellenállni."

                        Drága barátunk Marci!

Sokan gondoltunk rád, imádkoztunk érted, amikor szenvedtél, lelkiekben veled voltunk, biztos érezted. Ma is érted imádkozunk és búcsúzunk.

Búcsúzunk Tőled, aki mindig nyitott, jószándékú és becsületes ember voltál, mindenkihez volt egy jó szavad, szót értettél időssel és gyermekkel.

Hiányozni fog a kacagásod, a baráti szavad, a kézfogásod...

             „Őrködj e drága sír felett, Istenem,

            Hogy csendes álmát ne zavarja semmi sem,

            Számunkra te sose vagy halott,

            Emléked ragyog mint a csillagok..."

 Ezt a gazdag életutat köszönjük meg a Jó Istennek, azt, hogy a barátaid lehettünk, és hogy ennek a közösségnek adott téged.

 Nyugalmad legyen csendes, emléked áldott! Isten veled!

(Elhangzott Bartis Márton temetésén)