Egy esős októberi reggelen, pontosabban 2008. október 6.-án a Pogány-havas Kistérség jóvoltából elindultunk egy magyar- osztrák-szlovén tanulmányútra. Az első órákban a társaság csendben utazgatott, de mikor már közeledtünk a határhoz egyre inkább nőtt a hangzavar, a mindegyikünk kezdett megbarátkozni egymással és érezni lehetett, hogy egy felejthetetlen élmény lesz ez a kirándulás. Este nyolc óra tájba érkeztünk meg első úti célunkhoz, Tápiógyörgyére, ahol a polgármester fogadott minket. Gyönyörű panzióba szállásoltak el minket, ahol bőségesen megvacsoráztunk és aludni tértünk. Képes beszámoló

Másnap reggel, frissen ébredve a reggeli után, ismét a polgármester várt bennünket és egy kis beszámolót tartott arról a programról, amely segítségével szebbé és hatékonyabbá tették falujukat, amely programot mi is meg akartuk ismerni. A program neve a LEADER. A polgármester elmondta, hogy ez egy több falut összeölelő projekt és felkért arra, hogy kövessük őt, győződjünk meg a falu megvalósításairól a LEADER által. Utunk során meglátogattunk egy nyári tábort, egy az óvoda számára nagyon jól felszerelt konyhát és ebédlőt, a falu tájházát, könyvtárát és kultúrotthont. Elámultunk mikor az általános iskolához érkeztünk, ugyanis impozáns épület tárult elénk jó felszereltséggel rendelkezett. Megdöbbentünk hogy a mai motorizált világba még van olyan iskola ahova a diákok egytől egyig kerékpárral járnak, ezzel is kímélve környezetüket és egyben megőrzik kondíciójukat is. Az iskola udvarán hatalmas kerékpártároló hely volt ahol százával voltak biciklik. Ebéd után folytattuk utunkat és ellátogattunk egy méhész családhoz, majd a szomszéd faluba, hogy megtekintsük a méltán híres Bolyhos pálinkafőzdét, ahol meg is kóstolhattunk néhány terméket. Este vacsora után egy kis mulatozást rendeztünk ahol mindenki nagyon jól érezte magát.

Másnap nyugat-magyarország fele vettük az irányt, az őrségbe kellett eljutnunk. Néhány órát eltöltöttünk Veszprémbe, ahol megnéztük a város nevezetességeit és egyet ebédeltünk. Estére érkeztünk az őrségbe a buszon kapunk egy kis ízelítőt az ottani vidékről és emberekről megtudjuk hogy hasonlóság van az őrségi és az erdélyi ember közt, sőt még a tájak is hasonlítanak szülőföldünkére. Bőséges vacsorában van részünk egy kissé elhagyatott hegyi faluban és persze nem maradhat el az ottani hagyományos mézes pálinka sem. Hamar összebarátkozunk a helybeliekkel, megtudjuk hogy nagyon nehéz munkát kapni azon a vidéken, nagy a munkanélküliség sokan a szomszédos országba, Szlovéniába járnak dolgozni, amely pár kilométerre található.

A következő napunk egy nemzeti park meglátogatásával kezdődik, mégpedig az Őrségi Nemzeti Parkot, amely három ország közös projektje. Nemzeti park található Magyarországon, Szlovéniában és Ausztriában is. Ízelítőt kapunk az ott élő emberek építkezési stílusából, növényvilágából, vallási hovatartozásából és a vidék legjelképesebb növényét is megismerjük a tököt. A délutánt Szentgotthárdon töltjük, ahol egy helyi vízi élményparkban szórakozunk és szórakoztatjuk a csendesen fürdőző magyar és osztrák embereket. A nap végére még nem fáradunk el annyira, hogy egy esti mulatozás ne férne bele a programban, a nagyon összeszokott és összebarátkozott társaság  jól érzi magát. Lehet ennek oka a nagyon finom mézes pálinka is ami sohasem hiányozhat, ha az ember Magyarország ezen részén tartózkodik.

Az őrség földrajzilag szerencsés helyen fekszik, hisz a szlovén és az osztrák határ nagyon közel van, ezért is vesszük utunkat másnap Szlovénia fele. Kísérőt is kapunk a buszra aki a helyszínre érkezésünkig mesél az országról és az ottani gazdasági és politikai helyzetről. A busz ablakán kifele nézve, ámulva figyeljük az aprócska falucskákat, amelyek nagyon tiszták és rendezettek. Nincs olyan falucska, ahol ne láthatnánk egy tökéletesre nyírt futballpályát, ezzel is jelezve, hogy az ország sokat ad a sportra, így elgondolkodunk, hogy egy ilyen kicsi ország miként képes mindezt elérni. Szomorúság tölt el bennünket és sóhajtva kérdezzük egymástól, hogy vajon mi ezt mikor érjük el a saját országunkba? Elgondolkodunk és ebből az álomvilágból kísérőnk hangjára ocsúdunk csak fel. Megérkeztünk úti célunk első állomására, egy mintagazdaságra, ahol a gazda fogad is bennünket. Gyönyörű panziójába vezet be, rögtön helyi specialitásokkal kínálnak, töpörtyűs kenyérrel és finom fehér borral. A megkóstolt ételek mind saját termésből vannak. A gazda végig vezet a panzión, megmutatja a szobákat minden nagyon gyönyörű. Ami nekünk székely és csángó embereknek meglepő volt, hogy az istálló teljesen egybe volt építve a házzal és gyakorlatilag majdnem a konyhából egyből az istállóba tudtál lépni. Minden egybe volt építve, mégis megvolt a kettő közt a kellő higiénia, tisztaság és rendezettség uralkodott. Átlátogattunk egy másik gazdaságba is, ahol a betevő falatot nem az állattartás hozta, hanem a gyümölcs. Alma és körtetermelő vidék volt és a gazda nagyon ötletesen felhasználta a gyümölcsöt, és amiből nem pálinkát csinált, azt ügyesen megszárította és különféle szárított gyümölcsöket állított elő, szépen csomagolva. A nap még hosszú volt így visszatértünk Magyarországra, ahol Búzás Attila sajttermelő kis vállalkozását nézhettük meg. Itt is mind mindenhol természetesen megkóstolhattuk a különféle ízesítésű sajtokat és bepillantást nyerhettünk a készítési folyamatba is. A szálláshely fele tartva megnéztünk még pár kis őrségi falucskában működő vállalkozást. Ezek a faluk főként kerámiakésztéssel foglalkoznak, telis-tele  vannak fazekas műhelyekkel, ahol szebbnél-szebb darabokat készítenek a helyi iparművészek. Az éjszakát Szentgotthárdon töltjük, közben napi fáradalmakat pár üveg búzasörrel öblítjük le, majd nyugovóra térünk.

Kirándulásunk utolsó napján járunk már, és minél több időt töltünk ezen a gyönyörű vidéken annál több ötlet fogalmazódik meg bennünk, úgy érezzük hogy hazatérésünk után sok mindent tehetünk a szülőföldünkért, falunkért, példákat ragadva az itt látottakból. A szervezők is erre a napra tartogatják a habot, amely a pár nap alatt elkészült tortára kerül. Hab a tortán, AUSZTRIA. Ez az ország kelti mindannyiunkba a legjobb érzést utunk során, rendezett és tiszta falvaival, kerítés nélküli házaival és sövényeivel. Az ember a paradicsomba érezheti magát. Úti célunk egy nemzeti park ott mindent megtudhatunk a helyi élő-, állat- és növényvilágról. Az ember játszva tanulhatja meg a víz és levegő szerepét életünkbe, megismerhetjük a minket körülvevő állatvilágot, növényvilágot és az ökoszisztéma működését. Elképesztő az osztrákok milyen magas szinten művelik a turisztikát, sokat lehet tanulni tőlük. Egy hegyvidéki kis panzióba ebédelünk meg, ahol természetesen osztrák specialitásokat kóstolgathatunk. Nem tudunk betelni a lélegzet elállító tájjal ami elénk tárul, de sajnos el kell hagynunk Ausztriát mert hazafele kell vennünk utunkat. Még utoljára benézünk az őrségbe és meglátogatjuk az éppen akkor zajló tökfesztivált. Elköszönünk és hazafele vesszük utunkat. Magyarországon haladva csoportvezetőnk még szolgál egy meglepetéssel. Nem hagyhatjuk el úgy Magyarországot, hogy ne köszönjünk el tapiógyörgyi barátainktól. Tápiógyörgyén egy bálba csöppenünk és a csapat legfiatalabb tagjai megcsillantják tánctudásukat a helybeliek csodálatára, egy kis ízelítőt adva a székely tánctudásból.

A buszon csend honol, még a légyzümmögést is meg lehetne hallani. Van aki alszik, van aki csak gondolkodik és próbálja felidézni az elmúlt napok történéseit. Szomorúan hajtjuk állomra szemünket és próbálunk aludni kicsit. Hálával tartozunk a Pogány-havas Kistérségnek, hogy elvitt erre a gyönyörű tanulmányútra. Mindannyian elmondhatjuk, hogy egy életiskola volt ez a kirándulás számunkra. Most már csak rajtunk függ, hogy hogyan kamatoztatjuk az itt tanultakat és látottakat.

Nagy csattanásra ébredünk fel, áh csak a gödrös romániai utak kezelik az autóbuszunk aljzatát. HAZAÉRTÜNK.

Képes beszámoló

(Orbán Attila)